A 3D múltja és jelene, melyből sok dolog lesz majd látható és kipróbálható a Bréda Kastélyban is
1898-ban William Freese-Greene, brit tudós volt az első aki foglalkozott a 3D elődjével, s rögzített jelenetet ezzel a technológiával. Akkor még sztereoszkópot használtak a megjelenítésére, melyet 1832-ben Charles Wheatstone talált fel.
A technológia gyors fejlődésnek indult.
De mi is a 3D valójában?
Megfelelő szögben kell elhelyezni két kamerát és ezáltal rögzíteni a felvenni kívánt képet. Feltétlen fontos hozzá egy 3D-s szemüveg, aminek segítségével megjelenik az a térhatás, amely az emberi látás mechanizmusát segítségül hívva, megjelenteti a 3D-s film vagy kép térbeli illúzióját.
A kamerák egyszerre két képet hoznak létre, s az egyik szem az egyik képet, míg a másik szem a másik képet látja, ezért van az, hogy a 3D-s szemüveg egyik lencséje piros, a másik pedig kék.
S hogy működik pontosan a 3D szemüveg?
A 3D szemüveg használata akkor is fontos, ha monitoron keresztül akarunk 3D-s lehetőségek megjelentetni, ugyanis a színes lencsék segítségével a megfelelő rész sötétül el illetve világosodik meg.
A számítástechnika területén ezért van szükség ehhez a megjelenítésre 120 Hz-re, hiszen ilyenkor megfeleződik, s csak 60 Hz jut az egyik szemre.
Ma már kapható olyan 3D-s szemüveg is, amely polárfiltereket használ. Ez azt jelenti, hogy az egyik lencse függőlegesen, a másik pedig vízszintesen polarizál, s az együttes hatásként kapjuk meg a képet, mely már a piros-kék lencsétől továbbhaladva, nem fekete-fehér képet jelentet meg, hanem színeseket.
Egyre több helyen lehet ma már elektronikus blendével működő 3D-s szemüvegeket kapni. Ez hol szemüveg, hol pedig sisak formájában jelenik meg fizikálisan. Ezekben a termékekben külön-külön video képernyő van a két szem előtt, amelyek által az agy érzékeli a jeleneteket, s a megfelelő irányba fordítja el az ember a fejét.
3D a szórakoztatóiparban
Természetesen, a szórakoztatóipar vette szárnyai alá először ezt a technológiát, s 1903-ban megjelent az első film, amely 3D-s effekteket tartalmazott, a címe „A vonat” volt.
Viszont, a technológia koránt sem hozta maga után azt a sikert, amit elvártak tőle a szakértők. A ’20-as évek után az ’50-es években, majd a ’80-as években voltak nagyobb kísérletek a filmvásznon való hódításra, de ezek valahogy soha nem jártak a várt eredménnyel.
Az ’50-es években például az okozta a 3D csúfos bukását, hogy akkor terjedtek el a hangos filmek is, s valahogy az emberekhez mélyebben jutott el a hangos film iránti érdeklődés, mint a 3D-s filmek iránt.
Természetesen, nem csak a külföldi filmeseket foglalkoztatott a 3D világa. Magyar származású, de külföldön élő szakemberek körében is megjelent az ’50-es években, ugyanis a makói születésű André de Tóth rendezte az első nagyobb költségvetésű filmet, melynek címe a „Viaszbabák háza” volt, s 1953-at írtunk, de mivel André de Tóth egyik szemére vak volt, nem volt képes a térbeli effektusokat jól kezelni, ezért a film nem is hozta meg a várt sikert.
Ezekben az években Magyarországon is megindult a kísérletezés a technológiával Bodrossy Félix személyében, de a siker még mindig váratott magára.
A 3D jövője
A XIX. század újabb lehetőséget ad a 3D-s mozifilmeknek, ugyanis a filmipar eddig soha nem látott visszaesést mutat. Ezt ismerte fel Steven Spileberg a 2009-es évben, s a filmstúdiója azóta kifogyhatatlan a 3D-s filmekből. De nem maradt le mögötte Katzenberg és Cameron sem, akinek többek között az „Avatar” lélegzetelállító jeleneteit köszönhetjük.
S úgy néz ki, hogy a technika és az emberi kíváncsiság végre összhangba került, az érdeklődés egyre csak nő, a 3D-s természetfilmek, vígjátékok, akciófilmek egyre nagyobb számban vonzzák az embereket.
Olyannyira megnőtt a kereslet, hogy a technológia túlmutat már a mozivásznon. 2010-ben a nemzetközi és a hazai piacokat egyre jobban kezdett elterjedni a 3D-s mozirendszer, mely az otthonunkba varázsolja a mozivásznat megfizethető áron.
De a az egyszerű házi díszektől a gyártástechnológiáig, mindenki 3D-ben alkot. Egyre jobban kezdenek elterjedni az irodaszerek között is a 3D-s tárgyak akár csak egy egérpad formájába.
Vagy a gyártástechnológia területén a 3D-s nyomtatás újítása. Amihez nem kell más, csak egy speciális, erre a feladatra kifejlesztett térbeli nyomtató, egy speciális scanner, vagy pedig egy jobb minőségű fényképezőgép, amely négy oldalról lefotózza a nyomtatni kívánt tárgyat, valamint a számítógépre egy szofter program.
De az újítás nem áll meg. Az IPhone telefonokra ma már alig néhány dollárért lehet 3D-s programot letölteni, melynek mechanikája pontosan megegyezik az előbb említett 3D-s nyomtatási technológiával, s már csak valahol ki kell nyomtatnunk amit készítettünk.
Forrás: Internet
