2011. szeptember 29., csütörtök

A 3D története

A 3D múltja és jelene, melyből sok dolog lesz majd látható és kipróbálható a Bréda Kastélyban is

1898-ban William Freese-Greene, brit tudós volt az első aki foglalkozott a 3D elődjével, s rögzített jelenetet ezzel a technológiával.  Akkor még sztereoszkópot használtak a megjelenítésére, melyet 1832-ben Charles Wheatstone talált fel.
A technológia gyors fejlődésnek indult.


De mi is a 3D valójában?
Megfelelő szögben kell elhelyezni két kamerát és ezáltal rögzíteni a felvenni kívánt képet. Feltétlen fontos hozzá egy 3D-s szemüveg, aminek segítségével megjelenik az a térhatás, amely az emberi látás mechanizmusát segítségül hívva, megjelenteti a 3D-s film vagy kép térbeli illúzióját.
A kamerák egyszerre két képet hoznak létre, s az egyik szem az egyik képet, míg a másik szem a másik képet látja, ezért van az, hogy a 3D-s szemüveg egyik lencséje piros, a másik pedig kék.


 S hogy működik pontosan a 3D szemüveg?
A 3D szemüveg használata akkor is fontos, ha monitoron keresztül akarunk 3D-s lehetőségek megjelentetni, ugyanis a színes lencsék segítségével a megfelelő rész sötétül el illetve világosodik meg.
A számítástechnika területén ezért van szükség ehhez a megjelenítésre 120 Hz-re, hiszen ilyenkor megfeleződik, s csak 60 Hz jut az egyik szemre.

Ma már kapható olyan 3D-s szemüveg is, amely polárfiltereket használ. Ez azt jelenti, hogy az egyik lencse függőlegesen, a másik pedig vízszintesen polarizál, s az együttes hatásként kapjuk meg a képet, mely már a piros-kék lencsétől továbbhaladva, nem fekete-fehér képet jelentet meg, hanem színeseket.


Egyre több helyen lehet ma már elektronikus blendével működő 3D-s szemüvegeket kapni. Ez hol szemüveg, hol pedig sisak formájában jelenik meg fizikálisan. Ezekben a termékekben külön-külön video képernyő van a két szem előtt, amelyek által az agy érzékeli a jeleneteket, s a megfelelő irányba fordítja el az ember a fejét.


 3D a szórakoztatóiparban
Természetesen, a szórakoztatóipar vette szárnyai alá először ezt a technológiát, s 1903-ban megjelent az első film, amely 3D-s effekteket tartalmazott, a címe „A vonat” volt.


 Viszont, a technológia koránt sem hozta maga után azt a sikert, amit elvártak tőle a szakértők. A ’20-as évek után az ’50-es években, majd a ’80-as években voltak nagyobb kísérletek a filmvásznon való hódításra, de ezek valahogy soha nem jártak a várt eredménnyel.
Az ’50-es években például az okozta a 3D csúfos bukását, hogy akkor terjedtek el a hangos filmek is, s valahogy az emberekhez mélyebben jutott el a hangos film iránti érdeklődés, mint a 3D-s filmek iránt.
Természetesen, nem csak a külföldi filmeseket foglalkoztatott a 3D világa. Magyar származású, de külföldön élő szakemberek körében is  megjelent az ’50-es években, ugyanis a makói születésű André de Tóth rendezte az első nagyobb költségvetésű filmet, melynek címe a „Viaszbabák háza” volt, s 1953-at írtunk, de mivel André de Tóth egyik szemére vak volt, nem volt képes a térbeli effektusokat jól kezelni, ezért a film nem is hozta  meg a várt sikert.




Ezekben az években Magyarországon is megindult a kísérletezés a technológiával Bodrossy Félix személyében, de a siker még mindig váratott magára.


 A 3D jövője
A XIX. század újabb lehetőséget ad a 3D-s mozifilmeknek, ugyanis a filmipar eddig soha nem látott visszaesést mutat. Ezt ismerte fel Steven Spileberg a 2009-es évben, s a filmstúdiója azóta kifogyhatatlan a 3D-s filmekből. De nem maradt le mögötte Katzenberg és Cameron sem, akinek többek között az „Avatar” lélegzetelállító jeleneteit köszönhetjük.


 S úgy néz ki, hogy a technika és az emberi kíváncsiság végre összhangba került, az érdeklődés egyre csak nő, a 3D-s természetfilmek, vígjátékok, akciófilmek egyre nagyobb számban vonzzák az embereket.

Olyannyira megnőtt a kereslet, hogy a technológia túlmutat már a mozivásznon. 2010-ben a nemzetközi és a hazai piacokat egyre jobban kezdett elterjedni a 3D-s mozirendszer, mely az otthonunkba varázsolja a mozivásznat megfizethető áron.


 De a az egyszerű házi díszektől a gyártástechnológiáig, mindenki 3D-ben alkot. Egyre jobban kezdenek elterjedni az irodaszerek között is a 3D-s tárgyak akár csak egy egérpad formájába.


 Vagy a gyártástechnológia területén a 3D-s nyomtatás újítása. Amihez nem kell más, csak egy speciális, erre a feladatra kifejlesztett térbeli nyomtató, egy speciális scanner, vagy pedig egy jobb minőségű fényképezőgép, amely négy oldalról lefotózza a nyomtatni kívánt tárgyat, valamint a számítógépre egy szofter program.


 De az újítás nem áll meg. Az IPhone telefonokra ma már alig néhány dollárért lehet 3D-s programot letölteni, melynek mechanikája pontosan megegyezik az előbb említett 3D-s nyomtatási technológiával, s már csak valahol ki kell nyomtatnunk amit készítettünk.

Forrás: Internet

2011. július 3., vasárnap

A Foucault-inga

Mint minden jelentős tudományos előrelépésnek a világon, a Foucault-ingával történt kísérletnek is megvolt a maga előzménye, ami vagy 200 évvel előzte meg magát a Foucault-féle pendulumot.

Történt pedig, hogy Galileo Galilei, Pisa szülötte, kinek természettudományos tevékenysége elég közismert – matematikával, geometriával, mechanikával és csillagászattal foglalkozott főként -, kezdetben igazodva a kor tudományos szelleméhez, Arisztotelészt tartotta feltétlen mesterének. Csillagászati megfigyelései és felfedezései, melyeket saját készítésű távcsöveivel végzett, arra a következtetésre juttatták, hogy Kopernikusznak alighanem igaza van a ptolemaioszi geocentrikus világképpel szemben, vagyis nem a föld áll a világmindenség középpontjában, hanem maga is kering a nap körül. Erre a következtetésre pedig az 1600-as évek elején jutott, maga is a heliocentrikus világkép hirdetőjévé válva ezáltal.

A tárgyak tömegével és gyorsulásával kapcsolatos kísérletei során azt tapasztalta, hogy ha a pisai ferde toronyból különböző testtömegű tárgyakat ejt le, a szabadesés sebessége független a tárgyak tömegétől, amennyiben kizárjuk a légellenállást, vagyis lefordítva, légüres térben a lúdtoll ugyanakkor ér földet, mint mondjuk a 10 kilós ólomgolyó.

Igen ám, de tanítványa, Vincenzo Vivani szerint azt is megtapasztalták, hogy a leejtett testek nem oda estek, ahová várták, hanem mindig egy kissé távolabb. Ennek valami oka kell, hogy legyen, ez pedig nem más, mint a Föld forgása, aminek azonban bizonyításáig Galilei nem jutott el.

1802-ben aztán Johann Friedrich Benzenberg a hamburgi Michaelis templomban végzett kísérletet, mely során a toronyból függőónt bocsátott alá és ennek mentén, 76 méter magasból ejtett le kísérletképpen ólomgolyókat, s ugyanazt tapasztalta, mint bő 150 évvel korábban Galilei és tanítványai, nevezetesen, hogy a golyók a várt ponttól távolabb érnek földet. A kísérlet sorozat során megállapította, hogy az átlagos eltérés a várt becsapódási ponttól 9 milliméter, keleti irányban.
Megvolt immár a következő bizonyíték is a kitérítő erő létezésére, mely nem lehetett más, mint a föld forgása.

Az ingával történő bizonyításra 50 évvel később, a párizsi Pantheonban került sor, 1851-ben, amikor a francia fizikus, Léon Foucault elvégezte híres kísérletét.

A pendulum ma is látható a Pantheonban, bár ez nem az eredeti, azt a Musée des Arts et Métirers-ben lehetett látni, amíg – köszönhetően a felelőtlen látogatóknak – rövid idővel ezelőtt leszakadt és gömbje darabokra törött.

A Foucault-inga a Pantheonban, Párizsban.





Az inga felfüggesztésének helye, a Pantheon kupolája.

Innen folytatom...





2011. június 22., szerda

Paint up Budapest

A Bordos ArtWorks szervezésében 2011. június 26-án, vasárnap kerül megrendezésre Budapesten este 10 órai kezdettel az ez évi fényfestészeti verseny és bemutató, amelynek keretében a szervezők háronegyed tizenegyes kezdéssel saját alkotásukat is bemutatják.

Ők készítik el a Bréda kastély fényfestészeti produkcióját.

És a meghívók:


Megtekintését mindenkinek jó szívvel javaslom.
Innen folytatom...

2011. június 21., kedd

Fényfestészet 2.

A fényfestészeti alkotás elkészítéséhez további méréseket is végeztek. Ezek olyan későbbi programelemek alapjait adják, amelyek segítségével a kastély épület tömegével és architektúrájával is játszani lehet. A produkcióban bízvást remélhetjük, hogy a kastély oszlopait, illetve portikuszát elmozdítják helyéről, illetve a fény segítségével azt földig rombolják és újraépítik. Már most nagy a várakozás...















És a nagyteljesítményű projektor, avagy a "fényvető".





Innen folytatom...

2011. június 19., vasárnap

Fényfestészet 1.

A fényfestészet, mint esti program komoly előkészítést kíván. A nagyteljesítményű projektor az épület homlokzata előtt 47 méterre kerül elhelyezésre egy ebből a célból épült kisebb torony épületbe.

2010. novemberében a helyszínen - Bréda kastélyban - bemérő vetítést tartottak a szakemberek, amely alkalommal meghatározták a fényvető helyét, mérték a a homlokzaton megjelenő fényerőt és egyéb, általam nem értett dolgot műveltek, mint az alább is látszani fog.

Bréda kastély fényfestészet bemérés.





















Innen folytatom...